Kihalt a város, épp csak pár lámpa ég,
Egy kis levél az arcomhoz ér, hagyom, vigye a szél,
Szerelmem áll a semmi szélén és a mélységbe néz,
Mit ér a vágy, ha elmúlt a tűz, ha más mellett élsz;
Refr.:
Úgy érzem összetört a szívem amióta nem találok rád,
Hogy elmondjam: többet érsz, mint minden kincsem,
Bárcsak hallhatnád...
Színek nélkül élnem, mondd el, meddig kell még,
A távolság, a föld és az ég, mondd, miért állt közénk?
Van úgy, hogy visszahúz a szívem, van, hogy szólít a múlt,
És mennem kell, mert nem múlhat el míg van visszaút;
Refr.
S ha lesz még nap, mely úgy ölel, hogy újra mellettem leszel,
És összebújva, álmodozva szebb világ jön el...
Én többé már nem engedhetlek el!
Refr. x 4
