Ha a távolba nézek, táncba hív a végtelen indulnék, de valami itt tart, nem hagy mennem. Sok felhő táncot jár az égen, messze szivárvány repül, s én szállnék köztük, de várok rád nem jó egyedül. Mióta mellettem vagy, ez az élet más új úton járunk és nincs határ. Nem tarthat vissza semmi, minden rajtunk áll más lesz a holnap, csak minket vár. Most, hogy végre rám talált a fény, közelebb került az ég. Van már dallam, mi felrepít, mért' ne mennék? Tudtam, eljön majd egyszer, ő lesz, ki ágyamra ül, lágyan ringatva ébreszt fel, a reggel csak nekünk örül. Mióta mellettem vagy...