Fagyos az éj, süvít a szél, Fut a vízen egy fénylő hajó, Örök a tél, hol partot ér Zúg egy távoli bús harangszó. Két szótlan árny, Ki partra száll,jött Hogy folytassa ősi harcát. Mögöttük holt évmilliók,őrzik Küzdelmük régi titkát. Az egyik bajt hoz és pusztít, A másik új reményt ad, meggyógyít. Hol ember él, mindig s mindenütt Így van ez, í-így! Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek majd, Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt! Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek én, Légy velem és érezd, egy pillanat Most több az életnél! Két utazó, rossz és a jó Jár a végtelen évek útján. Rég tudják ők, egyik sem győz, Ám e harc örök végzetük már. Az egyik háborúkat szít, A másik elfeledtet minden kínt, Míg ember él, mindig s mindenütt Így lesz ez, í-így! Nyújtsd a kezed, félek,hogy két Világ közt elveszítlek majd Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt! Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek én, Légy velem és érezd, egy pillanat Most több az életnél! Nyújtsd a kezed, félek,hogy két Világ közt elveszítlek majd Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt! Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek én Légy velem és érezd, egy pillanat Most több az életnél! Nyújtsd a kezed,óh Nyújtsd a kezed, Az álmod itt bent új világot hajt. Nyújtsd a kezed,óh Nyújtsd a kezed, Az álmod itt bent új világot hajt.