Képzeletben még jók vagyunk, mint rég álmainkban még minden, minden szép bárcsak tudnám, hová s mért tűnt el annyi érzés fáj, hogy így történt, a szó is nehéz. Bántottál, szavad szíven talál tudom, nem számít, mégis fáj. Bántottál, és most úgy nézel rám, tőlem ezer mérföldnél is messzebb vagy talán. Visszafordulnék egy bíztató szóért. Ha úgy volnánk, mint rég, el sem indulnék. Bárcsak azt érezném, semmiség, ami történt nem temetném el a kettőnk szerelmét. Bántottál, szavad szíven talál ne félj, nem sírok, mégis fáj. Bántottál, néha úgy nézel rám, távolabb vagy minden nappal már nem hagyod, hogy elmondhassam, rossz vagy hozzám. Bántottál, túl vagy minden csodán, mi csak ránk várt sok év során bántottál s végre látnom kell már, neked, amit én adhattam ennyit ér csupán.