Új testet s új lelket adott
szárnyaival vállamhoz ért,
két szemével a szemembe nézett,
s a világot láttam, mit senki sem ért.
Látom s hallom,
egy altatódalt dúdol,
az arcán pergett egy könnycsepp
s a háborúra gondolt.
Halálom napján, ha visszanézek
mély kétség járja át lelkemet
s remegõ hangom az õ szaván szól,
lesz-e majd, aki eltemet.
Mindent égetõ, máglyák hamvát,
a szél kavarja.
Ifjak s vének vérével festi,
fohászát falra.
Szemében láttam a koponyák hegyét,
a vértõl áztatott Golgotát,
s láttam csalódva kínjai közt,
égni a béke templomát.
