"Fekszem a földön Fekszem a földön, nézem az eget. Tökéletes állapot talán szerda lehet. Miközbena lapokat osztja zöld szemével néz rám, Kicsit megérint, de csak úgy némán. A messzi távolból mintha a hangját hallanám, de lehet, tévedek, másnak nem mondanám. Néha megérint, játszik velem a szél, de csak suttog, hangosan nem beszél. S meditál mikor a lapot a földre rakja, egymás mellé, rendezett sorokba. Fekszem a földön, nézem az eget. Mellettem macskát, a felhõt, a szelet. Miközben a lapokat osztja zöld szemével néz rám. Kicsit megérint, de csak egészen némán. S meditál mikor a lapot a földre rakja. Hosszú barna haját a vállán hátra dobja. Csak fekszem a földön, itt olyan más minden. Szívesen kelnék, de egy csepp erõm sincsen. Csak nézem az eget, fent olyan más minden. NYugalmat árazt, egyszer nézd meg majd innen..."