Különös Boldogság

Vártunk rád s, hogy megszülettél
Tudtuk jól, hogy elköszönsz majd egyszer.
Tudom jól, hisz én is voltam
Évekig csak kóboroltam
Hidd el...-Ez nem kell.

Milyen különös boldogság.
Búcsúzunk egymástól.
Mikor a gyermekünk
Búcsút int felénk.

Milyen különös némaság,
Szótlanul csak állunk
Mondanánk, hogy maradj velünk:
Még..

Ne mond azt, hogy nem kellek már..
Ne mond azt, hogy elfelejtesz egyszer
Ne hídd azt, hogy elfelejtünk
Álmainkban Téged látunk :hidd el.