(Te asszony)
Van aki õriz,
De nincs, aki ért,
Van olyan, aki megölel,
De nincsen, aki félt,
Már nem is tudod, hogy szenvedsz,
Hitted, hogy szebb lesz,
Praktikus, logikus,
Mégis tragikomikus
Rosszul megírt, hálátlan szerep,
Hogy tulajdonként éled az életed,
Én féltelek.
Állj!
Talán el sem hinnéd már,
Hogy féltelek,
De emlékezz rá,
Mert ha az örvény
A mélyére ránt,
Már késõ lesz tudni,
Hogy féltelek.
(Te költõ)
Van aki ûz,
Van aki sért,
Van olyan, aki irigyel
Az irigyeidért,
Lehetne végre béke,
De sose lesz vége,
Sok cinikus, laikus
Mindenttudó kritikus
Ostromolja minden versedet,
Méricskéli minden tettedet,
És eltemet.
Állj!
Talán el sem hinnéd már,
Hogy féltelek,
De emlékezz rá,
Mert ha az örvény
A mélyére ránt,
Már késõ lesz tudni,
Hogy féltelek.
