Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyu", riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.
Minden nap ezt álmodtam,
Egy szörnyu" házban jártam,
Elégtek mind a fényben,
Füst lettem én is a tájban.
Féltem to"le, s most mégis
A föld alatt reszket a hamvam,
Ott vagy, és ott vagyok én is,
A földben, egy széndarabban.
Ezerszer elégek, örökké álmodok.
Szörnyu" a kép, egy megfestett átok.
Ezerszer álmodott álom,
Valóra vált, utoljára látom.
Szörnyu", riasztó kép,
Felemészt az éhes sötét.
Hamu a testem és füst a lelkem,
Halotti szél-ének szárnyán lebben.
Meghaltam, nem lesz több álom,
A zengo" szókat könnyekre váltom.
Ezerszer elégek újra,
ha a holtak álmodnak, én örökké látom,
Nem nézem még egyszer végig,
Hogy én halok meg utoljára, az az én átkom
